TESTVÉREK - ROKONOK

TESTVÉREIM

Szerintem nemcsak a legszebb magyar szó, de talán nincsen más nyelv, mely szebben fejezné ki a testnek és vérnek utódokban való öröklés ötvözetét. Reményik Sándor a szívével verset írt róla ['A legszebb szó'], Czakó Gábor a tudományával tagadja, [aki egy dévai előadásában - melyen volt szerencsétlenségem részt venni - fejtegetései során a 'magyar' szót tartotta a legszebbnek]. Nem baj, mindenkit a saját hite boldogít.

Nekem három testvért adott az élet, akik mindannyian a 'nővér' fogalmába tartoznak, bár ketten fiatalabbak nálam, s így húgaim lettek. 'Halottakról (és rokonokról) csak szépet - vagy semmit' - tartja a mondás, ugyanis a halottak már nem tudnak visszavágni, a rokonok pedig annál inkább. Na, nem mintha az én rokonaimmal valaha is bajom lett volna, sőt valószínű nem tudnék elfogultság nélkül, kellő tárgyilagossággal írni a rokonaimról, a testvéreimről meg pláne nem. De hát valójában ez nem is az én feladatom - megírják azt ők, ha éppen kedvük tartja. Memoir-om eddigi fejezeteiben már úgyis említettem epizódokat melyben testvéreim és rokonaim is szerepelnek, őseimnek pedig külön fejezetet szenteltem. Elégedjünk meg hát itt rövid, pár szavas összefoglalóval és egy-egy képpel, melyet testéri szeretettel helyezek be emlékeim közé.

Mária Sarolta

Marika nővérem mindíg is zabolátlan, művészetek felé hajló teremtés volt - ám az élet (és a szülői szigor) gyakorta közbeszólt és minden ebbéli törekvését alaposan megnyirbálta. Szinésznő akart lenni, közgazdász lett - nem is akármilyen, a MÁV Utasellátó központi revizora. Két házasságából született egyetlen fia, Jakobicz Imre. Hetvennél több tavaszt kellett várnia, hogy 'Gondolat-morzsák' verses-kötete a PolyArt kiadó gondozásában tavaly (2012) megjelenjen. 'Melius tarde, quam nunquam'... azaz - jobb későn, mint soha! Csak gratulálni lehet hozzá.

Marika nővérem verses-kötete

Éva Gabriella Kornélia

Évike 1943 április 10-én született és a születési anyakönyvi kivonat szerint teljes nevén Gróf Éva Kornélia, míg a keresztlevélen Éva Gabriella-ként van bejegyezve. Akkoriban Klotildligeten laktunk és Édesanyamat dr. Keczely Ferenc kezelőorvosa - aki egyben Évike keresztapja is volt - a budapesti szülészeti klinikára utalta be, hogy idősebb korát (33 éves volt) figyelembe véve biztonságosabb környezetben hozza világra a kisbabát.

Évike, aki örökre kishúgom marad

Magam 10 éves fejjel csak annyit fogtam fel az egészből, hogy hamarosan kistestvérünk fog születni és eggyel többen leszünk a családban. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy egy alkalommal Katona Sándor pilicsabai fadepós jóvoltából, akinek valamilyen oknál fogva még a háború ezen végső vészes szakaszában is volt személyautója, meglátogattuk Édesanyámat és Budapest felé autózva Óbudánál hatalmas táblák hirdették "Balra hajts - Jobbra előzz", ugyanis azon a szakaszon akkor még nem váltottak át a jobboldali közlekedésre.

Közlekedés-váltás Magyarországon - itt már a' jobbra hajts, balra előzz' a szabály

Ez az élmény aztán annyira lekötötte a figyelmemet, hogy a látogatás többi része - kisbabástól, mindenestől - teljesen kitörlődött az emlékezetemből. Bizonyára nagyon jó kis teremtés lehetett, mert a későbbi időszakból is csak emlékfoszlányok maradtak az évek távlatából és sajnos azok is már inkább csak a szomorúságuk miatt. Szüleim aggódva tapasztalták, hogy a kis Évike nyakán daganat képződött, ami egyre nagyobb lett és orvosi tanácsra az ország egyik legjobb onkológiai sebésze, Dr. Király Jenő igazgató-főorvos operálta a soproni Erzsébet Kórházban. Az operáció után karjaiban hozta haza vonaton a már kómában lévő kislányt Édesanyám, akit még napokig éjt nappallá téve ápolt a nappali szobában megvetett ágyon. Sajnos hiába volt minden. 1948 szeptember 20-án a mi kis Évikénk nem bírta tovább itt e földön. Temetése után néhány nappal Dr. Király Jenő kézzel írott levélben próbálta enyhíteni a mi nagy fájdalmunkat: "Mélyen Tisztelt Tanító Úr! Nagyon sajnálom, hogy a kedves kis Évike belehalt a súlyos műtéti komplikációba. Az egyik ütőér a daganatban futott és le kellett kötni, hogy a daganatot el lehessen távolítani. A lekötött érben trombosis keletkezett az agyalapi részen és ez okozta a végzetes komplikációt. Fogadja Tanító Úr mélységes részvétemet a súlyos veszteségért. Biztosíthatom, hogy nekem is nagy lelki fájdalmat okozott, hogy a kedves kis gyermeket nem tudtam az életnek megmenteni. Igaz tisztelettel Dr. Király Jenő Sopron, 1948.IX.27" [Dr.Király Jenő (1885-1969) 1961-ben vonult nyugdíjba, de az urológia szakrendelést a városban továbbra is ő végezte. 1969 február 8-án, gyógyítás közben érte a halál. Emlékét a Sopronban utca, a kórház sebészeti osztályán emléktábla őrzi. Sopron város önkormányzata a város egészségügyi ellátása területén végzett kiemelkedő orvosi, szakmai, tudományos tevékenység elismerésére Dr. Király Jenő díjat alapított].

Dr. Király Jenő igazgató-főorvos levelének részlete

Évike rövid élete bearanyozta a mi nehéz napjainkat, halála után a sárvári kórház halottasházában láttam utóljára. Kis fehér viaszos arca még most is előttem van…

Évike sírja a sárvári temetőben (a márványarc relief angol mester munkája - az én ajándékom)

Ildikó Olga Stefánia

Ildikó

Életét a szépség és a vasakarat ötvözete jellemzi. Egész életünkben nagy lelki közelségben voltunk, egymás gondolatait is szinte előre sejtjük. Ildikó húgomat én csak 'Culi' néven emlegettem - Magyarországon mindenkinek van beceneve, nem is ember akinek nincsen. Pesti srác korában Friedmann Endre is 'Cápa' volt, hogy aztán Robert Capa néven váljon világhírű fotóssá, a legendás aranycsapatban Puskás csak 'Öcsi', a felhőfejeseiről híres Kocsis pedig 'Kocka' volt. Jómagam, valamilyen rejtelmes oknál fogva a 'Tapsi' névre hallgattam, míg végül 'Ortelius'-ra avanzsáltam fel magamat, tehát a becenevek az évek során változhatnak. Kőcs István barátomból nyugdíjas éveiben lett 'Nyufi' - annyit emlegette a Nyugdíj Folyósító Intézet nevét. Ugyanakkor a becenév nélküli lét akkora hiányérzéket is kelthet, hogy mint néhány évvel ezelőtt történt, Szalai Béla miniszteri tanácsos könyvgyűjtő barátom panaszkodott, nem-e tudnék valami frappáns becenevet a részére kitalálni. Játszva a gondolattal - valamint nevével és szenvedélyével - a Béla-Belus-Liber úton a 'Libellus' nevet akasztottam a nyakába, melyet a mai napig is nagy örömmel és megelégedéssel használ. Nem tudom miként érintette az én kis 'Culikámat' váratlan távozásom 1956 őszén - engem nagyon megviselt, hiszen egyik kis húgomtól a könyörtelen betegség, a másiktól a kegyetlen sors választott el gyermeki létükben. Kislányként láttam utóljára, legközelebbi találkozásunkkor menyasszonyi ruhájában vittem ölemben a várakozó esküvői autóba.

Ildikó és férje, Kecskeméti Bíró János

Életét a magyar sport szervezésében töltötte, Németh Imre olimpiai bajnok kalapácsvető igazgató titkárnője volt annak nyugdíjazásáig. Kitünő szervezői adottsága ellenére élete legnagyobb lehetőségét, az önálló üzleti vállalkozást mulasztotta el a rendszerváltáskor. A szocialista társadalom hatása, melyben felnőtt, nemcsak őt, hanem sok embert szoktatott le a szabad gondolkodásról és önálló üzleti életről. Persze mindez nem baj - mindenkiből nem lehet Bill Gates. Ennek ellenére boldogan él férjével zuglói otthonában és cserélgeti nyaralóit - most éppen egy Duna-parti házra, melynek erkélye a visegrádi várra tekint, s melynek kertjében tavasszal tamariszk virágzik. Ez sem utolsó szempont, főként ha az (más nem lévén) a kedvenc bátyja kedvenc virága…

A három Gróf-testvér

ROKONOK

Népes családból származván akad is bőven a rokonságból, ám szorosabb kapcsolat csak anyai nagybátyámmal, Braxmair Bélával alakult ki és tart még most is - gyermekeivel viszont már nem. Unokatestvéreim - ha jól összeszámolom - vannak (vagy voltak, amennyiben már meghaltak) 18-an, de érdemleges kapcsolat nincsen közöttünk. Persze nem baj, barátait az ember maga válassza, a rokonság jön magától is, vagy - mint jelen esetben is - pedig távozik. Igaz, a tizennyolcból nem mindenki él (vagy halt meg) Magyarországon, egy jó részük Oroszországban született. Bálint nagybátyám ugyanis, mint a K.U.K. [Kaiserlich und Königlich] katonája az első világháborúban orosz hadifogságba esett, majd hogy onnan kiszabadulhasson beszervezték a Bolsevikok hadseregébe.

Gróf Bálint, atyai nagybátyám

Ha jól tudom, őrmesteri rangot kapott, majd leszerelése után megnősült és ott is ragadt. Saratov mellett, Hvalinszk városában telepedett le. Házasságából egy fia született, aki a második világháborúban, mint szovjet katona halt hősi halált a Minszk-térségi harcokban, akit hamarosan az édesanyja is követett a sírba. Nagybátyám, anyai nagyapja Rózsa Ferenc példáját követve, újra nősült és második házasságából 7 gyermeke született. Bálint nagybátyám 1964-ben egyszer haza látogatott, 50 év után először - és utóljára.

Bálint Bácsi szülővárosába, Sárvárra is ellátogatott
A képen balról-jobbra: Gróf Jolán (Lola Néni), Gróf Bálint, Ildikó húgom, és Édesanyám

Egyik lányának a gyermekei, két 10 év körüli fiú, a 90-es évek elején voltak Angliában nyelvtanfolyamon, akkor fel is utaztam Leicesterbe, hogy találkozhassunk, de utána ismét megszakadt a kapcsolat. Érdekes véletlen, hogy legkisebbik fia, Yurij Gróf éppen most keres összeköttetést valaki segítségével a 'Facebook-on. Felesége, Olga angol nyelvtanárnő, három gyermekük van, Stanislav, Karl és Jana, most is Hvalinsk-ban, ebben a Volga-parti kisvárosban laknak. Az ismeretlen közvetítő által megadott telefonszámon végül is sikerült létrehozni az összeköttetést, mely - tán a nagy meglepetés és az én silány orosz nyelvismeretem miatt - kezdetben elég nehezen indult angol nyelven, ám amikor az éppen szabadságát otthon töltő Jana vette át a szót, egyszerre minden zökkenőmentessé változott. Azóta a véletlen, a modern technika és a küldött fényképek segítségével már láthattuk is egymást! Íme, képek a messzi Oroszországból:

   
Unokatestvérem, Юрий Гроф, azaz Jurij Gróf    …és leánya, Jana Gróf

Az orosz Gróf-rokonság után pedig, most jöjjenek a magyarok!

Braxmair-család

Béla nagybátyám (édesanyám öccse) Tuba ivadék. A Braxmair nevet akkor öltötte magára, amikor gyermektelen anyai nagynénémék örökbe fogadták a már felnőtt kort megért fiatalembert. Tolnai sváb malom-tulajdonos lányát vette el feleségül, ám a házasság révén szerzett vagyon amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is illant. A malmot ugyanis tüstént államosította (magyarán, kártérítés nélkül elvette) a hatalmat szovjet segítséggel magához kaparintott kommunista kormány, őket pedig kis híjján kitelepítették. Szerencsére a párttitkárok se vetik meg a pénzt, így sikerült töröltetni a Wiand-családot a kitelepítendők listájáról. Hamarosan azonban újabb kalamitás zúdult a nyakukba, ugyanis 'kulákok' lettek - illetve azokká lettek nyilvánítva, mivel Béla nagybátyám sertés-hizlaldát létesített. Ebben a szoros helyzetben is a leleményesség segített. A helyi párttitkár ugyanis nagy futball-rajongó volt, a Párt ügyes-bajos dolgai mellett Mórágy csapatának a sorsa volt a szívügye. Ezért aztán néhány malac a kondérba került, mely körül a falu futbalistái forgolódtak egy-egy mérkőzés utáni 'vendéglátás' alkalmával.

Béla nagybátyám családjával együtt vagyunk Mórágyon (1987)

Házasságukból két lány, Éva és Mária, meg egy fiú, az ifjabb Béla született. Béla most Baján él, ahol nagykereskedelemmel foglalkozik, Éváéknak Dabason baromfitenyésztő és feldolgozó telepük van, Marika férje, Garay János, pedig a rendszerváltás után 20 éven át volt Mórágy megválasztott polgármestere.

A Lindt-ek, a Lánczi-ak és egy Lelkes

Gróf Anna, édesapám legidősebb testvére, Lindt Ferenc gépészmérnök felesége volt, innen a kapcsolat. Annus Néni férje azonban nem lehetett nagyon büszke a csokoládéról már híressé vált 'Lindt' névre és lelkes magyarosítási hévvel egyik testvére 'Lelkes', ő maga pedig a házasságból született négy gyermekkel együtt 'Lánczi' lett. A Lánczi-név eredete arra a tényre vezethető vissza, hogy nagynéném férje Lajos bajor királyi herceg Puszta-Lánczi uradalmának gépésze volt, ahol az ország első és egyben egyetlen tejipari szakiskolája működött. Ide hívták meg sajtmesternek a bajor Braxmair Cipriánt, akiknél édesanyám nevelkedett, s akit itt ismert meg édesapám. Így fonódtak össze a családi szálak ebben a kis Vas megyei pusztában. A Lelkes-név viszont valószínű lelki sugallat hatására született, ugyanis tulajdonosa papi pályára lépett. Letartóztatás és fogda után Lelkes József előbb Vámoscsalád plébánosa volt, akit állandó megfigyelés alatt tartottak és a falut tilalmi parancs alapján nem hagyhatta el. Később a szombathelyi egyházmegyéhez került, kis híjján püspök lett belőle. Mint püspöki helynök halt meg, testét a jáki-úti papi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Lelkes József, fiatal káplán a Braxmair-házaspárral

A meghurcoltatásból a család más tagjának is jutott a kommunista diktatúrában. Lánczi Ferenc ludovikás katonatiszt unokatestvéremet, miután végigharcolta az orosz frontot, az ÁVH letartóztatta, megjárta az Andrássy-út 60 (most Terror Háza) poklát, ám vallani nem vallhatott, mert összetört testtel, meghalni engedték ki börtönéből az egykori fiatal huszártiszt századost. Testvére, Lánczi Károly, valamivel szerencsésebb volt. Karpaszományos zászlósként harcolt a keleti fronton, majd a háború után a Kőszegi Posztógyár tisztviselője lett.

Lánczi [Lindt] Ferenc temetésén - Pornóapáti (1942)

Lánczi Emília és Lánczi Jolán a "muraszombati bevonulás" alkalmából (1941 június 29)

A két leánytestvér, Lánczi Jolán és Lánczi Emília közöl csak a 'Dudó' néven szólított Jolán sorsa ismeretes előttem. Lendvai József MÁV tisztviselőhöz ment férjhez, Szombathelyen a Kálvária-utcában laktak, melyet 1950-ben - nincs se Isten, se Kálvária - Zsiray Lajos utcára változtattak. Katalin leányukat Radnóti Kovács Árpád festőművész fia, a közgazdász-zseni Kovács Árpád a Magyar Állami Számvevőszék elnöke vette feleségül, Ágnes leányukat Ildikó húgom jól ismeri, de számomra elérhetetlen. Lánczi 'Milike' Emília, dr. Szalmássy Gáborné pedig Pécsett tűnt el…

Unokatestvéreim Gróf Jolán nagynéném társaságában
(balról-jobbra, álló sor:)
Bezák Gáspár, Bezák Miklós, Lánczi Károly, Lánczi Ferenc, Bezák Antal
ülnek: Lánczi Jolán, Nagynéném, Lánczi Emília

A 'Bezák' família

Gróf Margit nagynéném családjáról vajmi keveset, mondhatnám semmit sem tudok. Testvéreimhez is hiába fordultam információért - Marika nővérem semmire nem emlékszik, Ildikó húgom pedig túl fiatal, hogy emlékei legyenek - tehát segítség sehonnan. Arra azért emlékszem, hogy Margit-néni keresztanyám Bezák Gáspár uradalmi intézőhöz ment férjhez, aki valahol a Sármelléken, Fehér megyében töltötte be ezt a fontos és egyúttal jól jövedelmező tisztséget. Gyermekkori emlékezetem zúgában rémlett valami történet Kislók, Nagylók nevekkel kapcsolatosan, ahol állítólag egy táblán "Kijátz Ervin farkaskutya - tenyészete" hirdette az ebekkel történt tevékenységet, s melyen évek múltán is jókat derültek a szüleim. Utolsó szalmaszálként az internethez fordultam, ahol - csodák csodája - a RadixIndex oldalán megjelent "Kijátz Ervin Nagylók, két világháború közötti korszak, szem[élyi] története, 1 bekezdés" - ám csak előfizetők részére. Fellekesedve tovább kutattam. Nagylók - semmi érdemleges, mármint számomra, mert a füles kuvikon, a sávos szitakötőn és a gyurgyalagon kívül semmit sem talaltam a község honlapján. Ezek után már nem nagy reménnyel írtam be a Kislók nevet a Google keresőjébe. Kislók helyett Kislak jött be. Éjfél is elmúlt, de azért újabb próbálkozás "Kislóki uradalom"-al. Eredmény 'Historia domus - Adalékok Hantos község történetéhez'. Szerencsére az alcím említette a Kislóki iskolát, s a hantosi plébánia házi történetét olvasván egy új világ tárult elém, a Sármellék sáros világa. Zsellérek, cselédek, hol a papjuk segítségével, hol pedig annak ellenére élték elszigetelt életük küzdelmes mindennapjait. A bejegyzések valóságos meteorológiai jelentések: nincs eső - sok az eső, hőség és szárazság követi egymást rendszeres, monoton egymásutánban. És a sár, vagy a por. Sok a gyermek, de nincsen iskola, beázik a templom és nincsen miseruha… Egyszer csak megjelent az én keresztanyám, Bezák Gáspárné neve is, amikor az 1924-es esztendő tavaszán a "templomruhák rendbehozásánál" Sennyei Ferenc grófnő társaságában sietett Szabó József plébános segítségére. Kora hajnalig olvastam és tallóztam, s most talán érdemes lesz együtt követni ezen eldugott-elfelejtett tanyavilág újonnan fellelt történetét:

Historia Domus

Szabó József plébános bejegyzései:

1919. év

Az ez év október 31-én Budapesten kitört „forradalom”, majd kommün itt is éreztette hatását, szennyes hullámai itt is sok piszkot csináltak; terror, tekintélyrombolás, mint másutt is. Asbóth uradalmi bognár főkolompos; Baán László kántortanító; május 1-én - vörös ünnep - a korcsma melletti „népligetben” 10 uradalmi birkából pörkölt s reggelig mulatság a „felséges nép”-nek.

Május 7-én jönnek a vörös katonák s mint ellenforradalmárokat Fehérvárra vitték: Fiáth István középhantosi birtokost, Mudry János nagyhantosi intézőt, Rózinger László sofőrt, Fiáth Ádám erdőmajori, Nagy Gyula kishantosi birtokosokat, Baán László kántortanítót (?), Nagy Gyulánál időző Teleki grófot és Fáyt Nagy Gyula sógorát. Május 8-án hajnalban összegyűlt a nép, s 500 aláírással követelték a foglyok szabadon bocsájtását.

Az aratással sok baj volt; az aratók - különösen Nagyperkátánál - nap-nap után újabb követelőzésekkel léptek fel. 101 „proletár” gyereket is hoztak ide, beszállásolták őket a kastélyba, mit Baán László tanító ajánlott fel e célra, egyúttal iskolának és tanító lakásnak is kiszemelte. A neveletlen proli gyerekektől aztán zsidó felügyelőjük is megszökött, meg a gyerekek egy része is kereket oldott, nem voltak megelégedve a hellyel!!! Augusztus 1-én helyreállt a régi rend, mert akkor bukott meg a Kommün. Ennek örömére 10-én (vasárnap) háladó istentisztelet; Te Deum, himnusz hangjai mellett. Augusztus 26-án jöttek a „fehér tisztek” - Vértessy főhadnagy hazafias beszédet tartott s utána a kommunistákat megbotozták az iskolában. Nagy- és középhantosiakból került ki ez a „szenvedő” társaság. Baán Lászlót Fiáth Ádám mentette meg a botütésektől.

1924. év

1924. év tavaszán az iskola előtti tér (uradalmi terület) befásítása; iskolás gyerekek ültették, fákat az uradalom adta. A templomruhák rendbehozásánál anyagilag s munkájukkal segítségemre voltak: Fiáth Istvánné (Középhantos), gróf 'Sennyey Ferencné, Csaja Ivanica nagylóki, Bognár Klára kislóki, Novakúti Kuna világosi tanítónők, Bezák Gáspárné kislóki intézőné, s nővérem Szabó E. A törzskönyv felvilágosítást ad munkájukról s áldozatkészségükről.

1927. év

Nagy baj, hogy a földreform kapcsán ezeket a régi (150-200 éve) itt lakó jóravaló, templomjáró, megbízható családokat a templomtól kb. 2 km-re kitelepítették; (az oka: hogy ne legyenek bent az uradalom birtoktestében!) ezek az igazi hívek, a cseléd ma itt, holnap ott; a régi, állandóbb cselédek kivételével ritkán járnak templomba; a szomszédos nagy béres házból (74 lélek) alig 5-6 van ott a vasárnapi szentmisén. (Szerintük csak az megy, aki „nagyon ráér”! de konyhaajtót támogatni, pletykázni ráérnek.) Vasárnap délután kapálnak, mezei munkát végeznek; igaz, hogy hétköznapot nem kapnak erre egyik uradalomban sem, sőt Középhantoson a negyedévi konvenció mérés is vasárnap délelőtt van. Hiába! a cselédnek a lelke is cseléd!!

1929. év

Rossz a templom valamennyi ablaka, törött, huzatos, hideg, külsőleg kopott, bent a festés repedezett. Ez év nyarán a kegyúr 4000 pengő költségen tataroztatta, új ablakokat, s a sekrestyére és oratóriumra dupla ablakokat (vasráccsal) készíttetett a kegyúr, és belül kifesteti 2.000 pengőért; nagy összeg ebben a pénztelen világban és nagy áldozat volt. Az új püspök urat (Shvoy Lajos) kértük meg a felszentelésére, aki 1929. október 6-át tűzte ki a templom benedikálására.

1930. év

A földreform kapcsán létesült újtelepen a temető még nem volt használatban; húzódoztak tőle.
Nemsokára beköltözött a temető első lakója Lázár György újtelepi lakos, aki a takarodó kocsiról fejtetőre esett és szörnyethalt. Sírja a temető kereszttel egy irányban a perkátai szélen van.

[Szabó József plébános (1923-1932) bejegyzésének vége]

Horváth Dezső plébános (1932-1937) bejegyzései:

1932. év

Aki nem vet, az nem is arathat. Elődöm is így járt, csak tudta, hogy vetettek neki valamit, de hogyan , azt már nem. - Hálát adhat az Istennek, hogy az őszi vetésforgóval nem kellett neki a sok kukorica föld mellett vesződni. Lehet ugyan, hogy neki még akkor is könnyebben ment volna minden - mint nekem.

Életemben először láttam Nagyhantost. Más vendég nem is volt. Öt óra felé megjelent a Méltóságos gróf úr is. Hivatalos ügyet tárgyaltak, aztán távozott. Jól telt a délután, semmi pozitívumot nem tudva elbúcsúztunk.

Nagyon bántott a bizonytalanság, Zámoly közben halálozás miatt megürült, de Püspök Atyánk nyári szabadságán volt, és már augusztus 1-e. Délután Nagyhantosra készültem kocsin.

Beharangozás előtt meghozták a postát, megnézem: püspöki körlevél, bent van az ideiglenes kinevezés. Délután átjöttem. Elődöm azzal fogad, hogy ő már el is búcsúzott, jövő vasárnapra legyek itt. Megijedtem a gyors tempótól. Nincs esperes. Hogyan lesz átadás anélkül, de többet nem tenném, hogy ily ripsz-ropszra átvegyek valamit. Végül megtörtént az átadás, esperes úr megjött, megneheztelt, de én oka nem voltam. Én hivatalosan átadtam és 9-én augusztusban már ide is költözködtünk.

Itt vagyunk. Megy a munka, rendezkedés, hamarosan rendbe jöttünk a lakással. Kezdődik a nagyobb munka kint. Azt se tudtuk hol kezdjük, irtózatosan elhanyagolt udvar, istálló, kert, hátsó falak.

Valahol el kell kezdeni. Nagyon szép idők voltak, először is 2 db anyakocámnak állítottam össze a bognárok segítségével egy kifutót, saját léceimből, hogy a meleg ólakban meg ne fulladjanak. Megkészült. Másnap fogadtam egy legényt, és elkezdtem vele az udvaron levő piszkot, üvegcserepeket pucoltatni. Volt minden 1848 óta, legalábbis üvegcserép két béres szekérrel és egyéb lim-lom 12 béres szekérrel, már az intéző megsokalta. Bizony piszkosak voltuk mind, mert mindenkinek volt dolga. De az udvar rendbejött, a víz pedig levitte a sok port.

Nem kérek többet belőle, de nem kívánom senkinek, hogy más piszkát pucolja. Következett az istállótakarítás, mert volt egy lovam és két tehenem - az utóbbiakat csak jóval később hozattam el, mert ott volt mit enniök, itt pedig nem, se helyük.

Lovamnak valahogy csináltunk helyet. Az ajtón belül aztán se jobbra, se balra lépni nem lehetett, mert az 9 év óta ággyal és más minden holmival volt tele. Az ágyat megjegyzem 20 pengőért vettem meg elődömtől. Egy hét múlva ez is megtisztult és végre szemünk előtt állt egy piszkos-ütött-vert, padlása, gerendázata rossz, 30 év óta nem restaurált istálló. Jöttek a bognárok Fehér A. és Hekkel F. becsületes, jó emberek és megcsinálták, nem új anyagból, de elfogadhatóan a padlást és 2 lónak és szarvasmarhának való részt, a többi egyenlőre maradt.

Megjött a kőmíves is, Farkas barátunk, aki eleinte nagyon Farkas-módra nézett, mikor beküldtem a disznóólak renoválására és pár perc múlva szalad ki tele bolhával, mindegy, ki kell pucolni, hoztam neki egy pohár bort és hordatta a Feri inasával a hideg vizet, és vagy két nap alatt a piszkot kidobálták, természetesen ezután jött csak az ő kőmíves munkája, de végre ő is végzett. Aztán az istállóba ment. Lovamat és pár nap múlva a másikat is elvezették a grófi istállóba és ott kosztolták majd egy hónapig, míg végre annyira rendbe hozták az istállót, hogy állataimat beköthettem. Magam is örültem, hogy ennyire jutottunk.

1933. év

Az új év nagyon jeges, alig lehet járni és elég hideg az egész január hónap, egypárszor lehetett szánkózni is.

Február első fele enyhe, Mátyás-naptól havazások voltak egész a hó végéig, más vidékeken óriási hófúvások. Egész március 4-ig fagyott, aztán megenyhült a levegő, a hó elolvadt és megkezdődik a tavaszi esőzés, még kint semmit sem lehet dolgozni.

Március 6-án Kislókon temetés, bőrig átáztunk.

Februárban nagy gyász érte a magyar katolicizmust, és vele az egész magyarságot. Genfben érte a halál éppen akkor, amikor a legnagyobb csatát vívta a régi magyar határok visszaállításáért Gróf Apponyit.

November 30-án leesik az első hó és az advent hideg - de azért szép számmal jönnek misére, de kis misét kérnek, mert nagyon fáznak. Megkezdem a puszták gyóntatását is, hogy karácsonyra mindenütt befejezzem. Szépen jönnek gyónni. - kivéve Kishantost és Világost, ahol oly rongyosak, hogy nem mernek templomba se jönni.

Szegény nép csak igásai a lelketlen bérlőknek. Éjféli misén és karácsonykor rengeteg a nép, nem férnek a templomba. Az éjféli misét gardai 3 suhanc megzavarta, akik hátul az ajtónál álltak, hoztak magukkal ú.n. Luca széket és arról föl és le ugráltak. Jó híveim mise végén kettőt nyakon csíptek és behozták a plébániára; egy széket is. Nevüket fölírtam, bejelentettem a csendőrségnek. 3 hónapi börtönt kaptak, azt hiszem többet ilyen nem ismétlődik meg.

Omnia ad maiorem Dei gloriam#

1934. év

A másik pedig, amit szintén felületesség, vagy a gróf úrnak való kedveskedés miatt csináltak, a Canonica visitatióban lefektetett legeltetési jogot (sertés és szarvasmarha) megváltotta a gróf úr 3 hold földdel - tessék most gazdálkodni itt, ahol még ki se tudom adni a földeket.

A gróf úr t.i. azzal vezette félre az Egyházmegyei Hatóságot, hogy a régi plébánia földeket odaadták vitézi telek céljaira - a perkátai út mellett voltak, most Gedőváry tanya - jó földek, szép fekvésűek. Helyette az országút mellett, közvetlenül a sárosdi határnál hasítottak ki homokbuckás és valamikor tófenék földeket. Az utóbbiakat frissen feltörve adták át nekem, mert az előd elmenekült - bár előbb ment volna, mint ilyen baklövést csinál.

Hogy a legelő megváltására az Egyházmegyei Hatóság hozzájárulását megnyerje, úgy érvel, hogy sokkal nagyobb értékű tiszta kataszteri jövedelmű földeket ad, mint az előbbiek voltak. Pedig jobb földet nem adott, viszont itt a hold számít, mert ez a mérvadó a Canonica visitatio alapján.

Lett volna aztán lelke a gróf úrnak 1 db marha után a cselédlegelőn 15 pengő legelőbért kérni - de én nem fizetek neki

1935. év

Utána következett a nagylóki tanítónőnek ünneplése 25 éves tanítói munkássága után. Csaja Ivanicát a megyés Főpásztor igazgatóvá nevezte ki. A kinevezési okmányt Kéri Ferenc címzetes prépost kerületi Esperes olvasta fel és utána rámutatott arra, hogy a munkás méltó a jutalomra, aki egész életét a pusztának szenteli és még vágya sincs onnan tovább menni. Az egész tanítóság örömmel vette tudomásul az érdemekben gazdag Tanítónő kitüntetését.

Az ünnepség után nálam volt sörözés. Tele volt az egész lakás, voltunk 72-en. Közben megkezdődött a terítés. A főzés az alsó konyhámon volt.

Elsőrangú ebéd volt, a terítés és felszolgálás nagyon jó, úgyhogy mindenki meg volt elégedve és hálásan köszönték meg a fáradozást. Jó esti órákban illetve éjjel ért véget a cécó, mert este nálam vacsora volt. Azt hiszem emlékezetes lesz mindenki számára.

Június 24-től 29-ig 42-45 fok meleg. Az egész nyárban tikkasztó hőség van, eső hiány miatt a krumplit nem lehetett betölteni, minden összeszárad, aszályt jelentünk a községházán mindenre, legalább az adónkat engedjék el. Augusztus 15-én volt jó eső, ekkor keltek ki a 3 hónappal előbb elvetett dolgok, már a kutak is kiszáradó félben voltak.

1936. év

A rossz idő dacára 1/2 9 órára a puszta apraja nagyja mind együtt volt, sőt a parcellákból is nagyon szép számmal megjöttek. Egyszer csak felhangzik a kiálltás, itt a Püspök! A nagyhörcsögi főintéző kíséretében egy fekete födeles kocsin, amelyet két szép almásszürke lipicai húzott, a nép és leventék sorfala között berobogott az iskola udvarára Shvoy Lajos megyéspüspök Deák Tivadar főintézővel. 3/4 9 van. Hét kilométert irtózatos sáros rossz útban 3/4 óra alatt tettek meg.
Ebéd után egy kis tarokk volt, ahol a házigazdát, mint a puszta kormányzóját hamarosan polgármesteri címmel tüntettük ki, aki jó sokáig megelégedéssel viselte ezt a magas kitüntetést, míg végül is az arra már korábban érdemeket szerzett, szeretett főjegyzőnket magas hivatalában 2-szer újból megerősítettük és bölcs vezetésére bíztuk magunkat korábban is, mert hiszen ő nemcsak a polgári törvények, de a tarokk szabályok szigorú őre is, mert vagy két év óta nála vannak, de kezéből ki nem adja. Isten tartsa magas hivatalában sokáig erőben és egészségben. Így fejeződött be a kislóki nagy ünnepség méltó kerettel.

30-án a gróf úr feljelentésére bementem Fehérvárra. A jelentés tárgya, hogy november 1. vasárnapján a grófné és 2 fia jött áldozni, és én Nagylókon voltam. Igazoltam, hogy téves a beállítás, mert november 1. vasárnapja Mindenszentek volt. Itthon voltam és 8 órakor többen áldoztak is. Kis tévedés, mert jó dolgukban azt sem tudják milyen nap van.

A 2. pont, hogy egyik napon a grófné és két fia akartak szent misét hallgatni és áldozni, de nem lehetett, mert a plébános elment vásárra, itt betegnek se lehet lenni. Az éjjel, mint sokszor máskor a gyomrommal volt bajom. 3/4 7 volt megnézettem a sekrestyéssel nincs-e a templomba valaki, nem volt. Bevettem a gyógyszeremet, elmentem ki, hogy kocsira üljek, jött a grófné és 2 fia megáldoztattam őket. Végre hétköznap van. 4 év alatt egyszer, az is betegség miatt történt, hogy nem miséztem. Kilesték valósággal és jelentették.

3., hogy november 22-én vasárnap az oltártól felszóltam a kántornak, hogy vigyázzon és a respondeálással ne csináljon cirkuszt, mert nem az első eset, hogy nem úgy válaszolt, amint kellett. De Potyondy család, hát neki szabad, ha máshol ilyen kántor van, már rég kidobták volna, ezek marták ki az elődömet és biztosan engem is, de nem baj. A jó Isten se nem siet, se nem felejt. Legalább nem látom őket, mert itt másból nem áll az élet, mint pletykából, azok kedvesek gróféknak, de én mint pap erre kapható nem voltam, nem is fértem soha a bögyükbe. De híveim szerettek mindenfelé és volt is munkámnak hála Isten eredménye.

Ami tőlem telett mindent megtettem.

Omnia ad maiorem Dei gloriam

Horváth Dezső

[Horváth Dezső plébános (1932-1937) bejegyzésének vége]

Erdődy Lajos ideiglenes adminisztrátor(1937) bejegyzései:

1937. év

Isten kegyelméből püspöki intézkedésre 1937. február 2-án foglaltam el a római katolikus plébánia ideiglenes vezetését

Hátha új iskolája lenne Nagyhantosnak és kultúrháza? Össze lehetne terelni a nyájat, de erről a gróf úr hallani sem akar. Ő szegény ember, de most vett egy másik autót. Az új iskolában, ahová 79 elemi iskolás jár egy rossz felszerelésű tanterembe egy tanító vezetése alatt a fehérvári királyi tanfelügyelő az egyházmegyei hatósággal egyetértve ajánlatot tett, sőt sürgette a grófot, hogy létesüljön új iskola, az állam 80 %-kal hozzájárulna, egy új tanerőt is fizetne 80 %-ban, s mi maradna 20 %-ból a Sennyey grófra, aki a hantosi temetőt is magáénak mondja, vajon gondol-e arra, hogy ott a bozótban a csalit és tüske bokrok között pihenő áldozatos lelkipásztorok sírja fölött szól-e néki az elhagyatott Krisztus: gróf úr, gróf úr mért nem gondozod ezt a kertet, mért engeded, hogy a papok sírját befonja a tüske és folyondár, s mért engeded, hogy itt berozsdásodva szörnyülködjek az eucharisztikus szent évben, s gorombáskodol papommal, aki akarta, hogy szép legyen és kedves legyen az örök béke otthona, ahová te is meg fogsz térni Feri gróf és feleséged? A sok téglából, amiből az épületek bomladoztak össze mily szép kultúrházat, iskolát lehetne létesíteni, meg a temető fájából kerítést az iskolának, mert ennek az iskolának udvara sincsen. Jobb lenne, ha a kegyúr ezekkel törődne nem pedig azzal, hogy állandóan a harangozókat és ministráló gyerekeket macerálja. Törődjön az ő dolgával, a lelkipásztor pedig szívesen megteszi és elintézi a papi dolgot, ő pedig seperjen a maga ajtaja előtt. Legyen buzgó az Isten ügyeiért nemcsak lélekben és külsőleg, hanem cselekedetben, ajándékozáskor is mutassa meg, hogy úr, hogy kegyes adományokat ad Isten ügyeiért, mert annyit jelent az a szó, hogy kegyúr. Okulására írtam ezt paptestvéreimnek s tanulják meg nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyézni

Istennek legyen hála és dicsőség. Sok öröme legyen munkájában és híveiben az új lelkipásztornak, akinek híveit 9 hónapon át, 1937. február 2-től november 1-ig szeretettel és áldozatos lélekkel gondoztam.

Kelt: Nagyhantos, 1937. október 30.

Erdődy Lajos

ideiglenes adminisztrátor

Nyitrai József plébános (1937-1942) bejegyzései:

1937. év

1937. november 4-én vettem át a plébánia vezetését. Alig hogy megérkeztem kezd esni az eső.

1939. év

Isten tartsa meg számunkra azt a sok indítást és kegyelmet, melyet az elmúlt 1938. évben kaptunk.

Mélységes gyász érte Anyaszentegyházunkat. Jóságos Atyánk XI. Pius pápa meghalt. Megölte a sok aggódás Egyházunkért. Folyik Krisztus Egyházának üldözése mindenfelé. Nem csak a vörös Oroszországban, de a barna Németországban is. Február 10-én halt meg XI. Pius pápa. Püspök Atyánk külön körlevélben emlékezik meg fenséges Atyánkról.

Összeültek a bíborosok a pápa választásra. Ki lesz az Egyház új feje? Ki tudná azt megmondani. A Szent Lélek Isten majd gondoskodik alkalmas egyházfőről. Emlegetik Paccelli Jenő bíborost is, aki a szent évben itt járt nálunk, mint pápai Követ.

Március 4. „Habemus Papam”. Az új pápa Pacelli Jenő bíboros lett. Március 12-én lesz a koronázása. XII. Pius pápa néven fog uralkodni. Püspök Atyánk körlevélben közli az örömhírt.

Az ősz borzalmas katasztrófát zúdított Európára. Lengyelországot három hét alatt eltörölték a Német és Orosz hadsereg. Franciák és angolok szintén megtámadták Németországot. Mi még semlegesek vagyunk, de mégis érezzük a háborút. Az orosz Szovjet Finnországra vetette szemét. Már áll ott is a háború. Mi lesz még ennek a vége azt csak a jóságos isten tudja?

1942. év

Zahola Károly plébános (1942-1949) bejegyzései:

Isten nevében!

A nagyhantosi plébánia vezetését 1942. szeptember 1-vel kezdettem meg. A keleti frontról, ahol 9 hónapig 1941. november 17-től 1942. augusztus 17-ig voltam, hazatérve augusztus 19-én leszereltem és szeptember 1-én már el is foglaltam helyemet. Fáradt és kimerült voltam, ukrán betegségben [vérhas] szenvedtem, pihenésre lett volna szükségem, azonban fontosabb volt, hogy a megadott időre elfoglaljam helyemet és elődöm Nyitrai József súlyos megtévelyedése nyomán beállott lelki káoszt rendezzem, amennyire tőlem telik.

Nyitrai József Majláth Jánost Sárosdon helyettesítő Halmos Béla hatására és befolyásolására zsidóknak keresztleveleket hamisított. A legsúlyosabb hamisítások azok, amelyek antedatálva lettek 1916-ra. Az 1916. év végén 2 üres hely volt az anyakönyvben és erre tette Nyitrai két zsidónak megkeresztelését, ami csak 1942. évben történt meg valójában. Sőt -amint hírlik- történtek olyan keresztlevél kiállítások is, amelynél a megkeresztelés de facto meg sem történt. Természetesen mindezt nem félremagyarázott humanitásból tette, hanem pénzért vagy más anyagiakért. A híveknek feltűnt a sok autójárás a plébániára, valamint zsidók megjelenése a plébánián. Egy ízben egy megrekedt zsidó autót segítettek ki az emberek, borravalónak 100 pengőt kaptak, ami önmagában gyanús volt. Az eddig pénzzavarban szenvedő Nyitrai költekezni kezdett, ami még inkább feltűnő volt, és gondolkodóba ejtette a híveket, főképpen az intelligenciát. A csendőrség is felfigyelt a furcsa viselkedésre és nyomozni kezdett és a nyomozás adatai mind jobban és jobban megvilágították a tényt, hogy Nyitrai Halmossal - aki Sárosdon csinálta ugyanazt - keresztleveleket hamisítanak. Nyitrai távollétében - Szovátán nyaralt - detektív jelent meg a plébánián és keresztlevél szerzés felől kérdezgetett Nyitrai húgától, aki a portát vezette. A detektív az adott válaszokból biztosra vette a hamisítás fennállását, amit egy véletlen egész bizonyossá tett. Lóréval ment ki a vasútállomásra és egy nagy csomagot vesz észre a lórén, amit a plébánia ad fel Budapestre. A csomag tartalmaként gépalkatrészek voltak feltüntetve. A csomagban anyakönyvek voltak azzal céllal adva fel Budapestre, hogy szakhamisító vegyszerekkel hamisítsa meg az anyakönyvi bejegyzéseket. A nyomozás következményeként Nyitrait és Halmost lefogták a csendőrök augusztus 5-én. Az Egyházmegyei Hatóság dr. Luttor Ferenc hitoktatót rendeli ki Nagyhantosra az ügyek vezetésére addig, amíg én a frontról haza nem érkezem. Dr. Luttor olyan megbízást kap az irodaigazgatótól, hogy semmi lényeges változtatást ne eszközöljön, hanem várja be amíg én el tudom foglalni helyemet. Azonban ezen utasítást megszegve Nyitrainak állatállományát Nyitrai húgának közreműködésével áruba bocsájtotta és ebből legtöbbet önmaga vett meg olcsó áron, amire én jöttem csak olyan dolgok voltak, amik senkinek sem kellettek. Ezért az Egyházmegyei Hatóságnak jelentést tettem, ahol Bergendy igazgató úr kérdőre is vonta Luttort. Nyitrait és Halmost a székesfehérvári törvényszékre vitték, ahol vizsgálati fogságba helyezték.

Nyitrai ügyében több ízben berendelnek a törvényszékre, ahova magammal kell vinnem az anyakönyvet is. Maga a vizsgálóbíró: dr. Nagy János hivatalosan kiszáll a plébániára, hogy helyszínen mindent átvizsgáljon.

1943. év

Nyitrairól azt hallani, hogy kiszabadult, nem ítélték el bizonyítékok hiányában. Pomázra ment, ahol a plébános úrnak segít.

Hála Istennek ismét elmúlt egy év. A hívek sok-sok áldozatos lelkületről adnak tanubizonyságot. Lassan-lassan elülnek a hullámok, amit Nyitrai viselkedése keltett az emberek lelkében.

Deo gratias!

1944. év

A háború mindig jobban és jobban dúl. Az amerikai és angol repülők rendszeresen bombázzák hazánkat. Az állandó légi veszély miatt az iskolát befejezzük, az I. és II. osztályokat csak szülők felelősségére engedjük iskolába.
A légitámadások - amelyek nap mint nap erősebbek - károsultjai részére belügyminiszteri engedéllyel gyűjtést rendeztünk a Kalász tagok közreműködésével.

Hingyi István kántortanító súlyosan megtévedt. Bár három családos édesapa udvarolt a telepi Virág cipész feleségének. A férj ez idő alatt a fronton volt. Amikor hazajött és maga is félreismerhetetlenül meggyőződött a tények valódiságáról jelentést tett a püspökségen Hingyi ellen. Az egyházi tanfelügyelő csak abban az esetben állt el a fegyelmi vizsgálattól, ha Hingyiék szeptember 1-re máshova helyezkednek el. Sok kellemetlen szituáció volt ezzel az üggyel kapcsolatban.

Fehérvárt bombázták szőnyegbombázással. A vasút vidékét érte a támadás. Borzalmas pusztulás. Innen tőlünk is jól látható volt a nagy tűz.

Hingyiék Gevágra mennek. Anyagilag jobb, mint Hantos.

A német hadsereg állandóan visszanyomul. Már a nagy harcok színtere lett országunk. Nagy tankcsaták vannak Debrecen körül.

A keddi szentmiséket a fronton küzdő katonáinkért ajánlom fel és kérem a katonák hozzátartozóit, hogy a keddi szentmiséket hallgassák meg.

A püspöki kar gyűjtést rendelt el az összes templomokban a menekültek felsegélyezésére. Mi is megrendezzük a gyűjtést, hogy segítségére lehessünk az otthonukat elvesztett magyar testvéreinknek.

Az elsötétítési előírások szerint 3/4 7 óráig nem lehet a templomban világítani, a varábék ezért elmaradnak, csak 1/2 8 órakor vannak rendes szentmisék.

A front átjött a Dunán és lassan közelednek a mi egyházközségünk területéhez.

Hingyiék eltávoztak tőlünk, csak egyedül vagyok az egyházi és iskolai vonalon.

Soha nem látott népvándorlásnak vagyunk tanúi. Az országutakon ezrével menekül a nép a bizonytalan jövő felé. Pusztánk sok magyar testvérnek ad éjszakai szállást. Az iskola, a kántorlakás nap nap után lát vendégeket, akik éjszakára megpihennek, hogy másnap ismét tovább folytassák menekülésüket.

A front véres lávája idehatolt hozzánk is.

December 6-án elfoglalták pusztánkat az orosz erők. Első megjelenésük tűrhető volt. Fellégzettünk a sok-sok propaganda után, és örültünk hogy ilyen könnyen „megúsztuk” a háborút.

De csak utána jött a fekete leves. Amire gondolni sem mertünk volna a szörnyű háború itt dőlt el tulajdonképpen tőlünk 5-10 km körzetben. December 6-tól március 23-ig a poklok pokla volt plébániánk területe.

A nehéz napok és órák december 12-én kezdődtek, amikor a kegyurat gróf 'Sennyey Ferencet orosz tisztek agyonlőtték. Ezen a napon délután már ott jártak a gróf úréknál és bejelentették, hogy este újra felmennek a kastélyba. A grófi család elzárkózott a hálószobában, eltorlaszolta magát hatalmas szekrényekkel, hogy ne tudjanak bejönni az oroszok. A megjelenő oroszok próbáltak behatolni az ajtón keresztül, de nem tudtak. Ezért az egyik az ajtón és szekrényen keresztül lőtt, a golyó a szekrényt nyomó gróf gyomrába fúródott, aki pár lépést tett és összeesett, meghalt. Az oroszok behatoltak a szobába egy másik ajtón és lövöldöztek, de halálos sebesülés nem történt. Kizavarták a szobából a családot és bezárták a fürdőszobába 2 másik emberrel együtt, ők maguk pedig elmenekültek kocsival. Temetése december 14-én volt gyalulatlan deszkakoporsóban. Megdöbbentett az eset mindnyájunkat.

A vasárnapi és ünnepi miséket csak félve és pár hívő jelenlétében tartjuk. Karácsonykor nem tudunk misézni, útra vagyunk kirendelve dolgozni.

Több ízben visszajönnek a frontról kocsival és kastélyt, templomot, plébániát kirabolják. A templom 7 ízben lett feltörve, különösen a fehérnemű (alba, corporale, purificatorium) veszett el. Volt idő, amikor egyetlen egy alba sem volt a 9 darabból. Az orgona teljesen fel lett dúlva. A ministráns és mise ruhák eltűntek.

A plébánián rengeteg orosz katona fordult meg. Minden szoba telis-tele. A lovamat elvitték, hagytak helyette a fáradt lovat, de mire az megpihent mások azt is elvitték. Elvitték a motorkerékpárom. A baromfi állományunk csaknem teljes egészében eltűnt. A disznó állomány szenvedte aránylag a legtöbb kárt. Az iskola és tanító lakás teljesen tönkrement, bútorait elégették. A padokból is csak töredék maradt. A tanító lakásban és iskolában lovak voltak bekötve.

Karácsony után már a vasárnapi szentmisék megtartására sem volt lehetőség. Ilyen körülmények között köszöntött ránk az 1945. év.

1945. év

A puszta népe állandóan munkára van kirendelve, utak javítására, állatok levágására.

A grófi család a halál után átköltözik Nagylókba Csaja Ivanicához, ahol egész front alatt tartózkodnak. Egyedül vagyunk az intézővel, Kóczán Györggyel a pusztában intelligens emberek. Hingyiék már elmentek, grófék is Nagylókba mentek.

A tél nagyon hideg.

Tankok százai jönnek a pusztába, nagy támadásra készülnek.

A németek betörnek Hantosra és 2 hétig tartják itt magukat. Hantosról Adonyon át Budára akarnának menni, hogy kiszabadítsák bajtársaikat, de csak Ercsiig tudnak eljutni. Nagylókon már egy héttel előbb bejöttek ismét az oroszok, mint Hantosra, amit mi nem is tudtunk, csak utólag meglepődve hallottuk. Borzalmas bombázások, aknázások, lövések vannak. Stalin orgonázás a legborzasztóbb.

Kóczánék és több család a bunkerban van velünk a pincénkben, ahol szalmán üldögélve alszunk. A bunkert egy kis kályhával fűteni tudjuk. Élelem is kevés, de enni úgy sem tudunk az állandó éjjeli és nappali zaklatások miatt.

Pusztánk 4 hatalmas bombát kapott. Egy a plébánia udvarra, tőlem 11 lépésre, egy a templom elé esett, 2 az iskola és kántorlakás elé. Hála Istennek emberéletben nem esett kár, annál nagyobb volt az ablakokban és épületekben.

Január 19-én ismét visszajöttek az oroszok. Most még türelmetlenebbek voltak, mint mikor először jöttek be. A pusztában az állatállományt csaknem 100 %-ban felhasználták a katonák élelmezésére, az uradalomét éppen úgy, mint a magánosokét.

Amikor tisztább egy kissé a levegő, nincsenek olyan sokan már misézek vasárnapokon, sőt egy tolmáccsal Nagylókra is átjárunk vasár és ünnepnapokon misézni, természetesen gyalog. Amikor a német betörés volt is mentem Lókra, de csak egyedül, mert nem volt senki, aki kísérőnek vállalkozott volna. A két vonal között jártam, de hála Istennek semmi bajom nem lett. Voltam azonban több ízben olyan súlyos helyzetben, amikor Isten csodás segítsége mentett meg. Egy alkalommal húgom védelmében már a homlokomon volt a hideg pisztolycső.

A front mindig jobban és jobban dúl. Egyik fél sem akar engedni. Borzasztó erők vonulnak fel. A német is erősen tartja a vonalat. Minden pusztát, házat körülárkolnak. Rengeteg ágyú, tank vonul fel.

Kislókban január 30. egy bunkerban meghaltak 27-en, csaknem mind kat. és gyermek. Voltak családok ahol csak egy tag maradt életben, 6-8 elveszett. Április 29-én jutottam el oda és ünnepélyesen eltemettem őket. A tanítónő írt egy kis búcsúztatót, egy iskolás elmondotta, zokogott mindenki. Általában a borzalmas front alatt nem sokan vesztek el ezen a bunkerszerencsétlenségen kívül.

Március 23. előtti napokon lángol fel a harc a legnagyobb erővel. Sárosdot is kiürítették, ide hozzánk menekültek sokan, Majláth plébános úr édesanyja és testvérei is. Azonban innen is velünk együtt tovább kellett menekülniök, Baracs Széchényi telepre mentek ökrösfogattal. Én maradtam itthon, nem hagytam el a templomot és plébániát. Egy darabig a hívekkel együtt voltam kamrákban, konyhákban, de később innen is kizavartak. Istállóban laktunk együtt az orosz lovakkal, de annyi helyünk sem volt, hogy lábainkat kinyújthassuk. Két hétig voltuk így.

Március 23-án megindult a front, órák alatt teljesen üres lett a puszta a katonáktól.

Lassan visszatér az élet, kezdenek egyik másik helyen hozzáfogni a föld megmunkálásához

A háború véget ért, a németeket legyőzték.

A történet ugyan még folytatódik, de eddigre Bezák Gáspár intéző már rég halott, nagynéném pedig már Zalában Tilaj község igazgató-tanítója volt. A háború után egy nyarat magam is Tilajban töltöttem nálamnál jóval idősebb három unokatestvérem által szórakoztatva - Tóni zongorázott, és mindhárman együtt fújták az újonnan komponált dalokat: "Speizot takarítunk nagy garral, Sári Néni bumm, bumm, bumm. Mert tele volt egér szarral, Sári Néni bumm, bumm, bum… A stelázsi - jaj - megingott, Mindenki egy nagyot f..gott, Sári, Sári, Sári Néni bumm, bumm, bumm…", avagy: "János bá' befogta lovát, vakarja is a valogát…" - mind felejthetetlen dallamok és melódiák! Ebből a triumvirátusból később egy zeneszerző (Antal), egy pap (Miklós), és egy egyetemi tanár (Gáspár) fejlődött ki.

Keresztszüleim ajándéka, az ezüst evőeszköz

A keresztelésemre kapott színezüst gyermek evőeszköz - hol szüleim szekrényében őrizve, hol pedig az oroszok elől a kertben elásva - ugyan túlélte az azóta eltelt nyolc évtized viharait, de korán elszakadva a szülői háztól, rokonságomra csupán néhány régi fénykép, valamint csipetnyi történetek és anekdóták emlékeztetnek. Hoc est - ez van…

A Tuba-ági rokonság

Édesapám anyai ágáról Rózsa, Édesanyám anyai ágáról pedig Tuba ivadékként szakítottak, Tehát nemcsak ‘grófi’ és ‘papi’ vér csörgedezik az ereimben, hanem ráadásul még illatozok is mint egy ‘tuba-rózsa’. Főként fürdés után…

A Tubák mind, egytől-egyig, Rábakecöl szülöttei, többnyire ott is nyugszanak a faluvégi temetőben. Tuba Márton dédapám fiatal legény korában ‘elsőlegény’ volt, utána pedig a falu bírája. Sírhantját egy sudár tuja-fa jelöli, saját kívánsága szerint temették alája.

Tuba Márton sírja a rábakecöli temetőben

Rábakecöl római katolikus temploma

…és annak belseje

A templom, ahol az újszülött Tubákat keresztvíz alá tartották, és ahol nagyanyám, Tuba Mária, örök hűséget esküdött Pap Lipót csendőr-tiszthelyettesnek a falu közepén áll. Nagyanyám Márton és neje, Soós Anna elsőszülött gyermeke volt – a házasságból még három fiú: Ferenc, Béla és Imre; és még egy leány, Viktória született. Tuba Pál, a Tuba-család lábakon járó történésze anyai nagyanyám Béla öccsének Jenő fia általi leszármazottja. Azon kérdésemre, hogy íly nagyszámú (voltak és vannak is vagy harmincan) rokonság között vajon volt, illetve van-e valaki akivel – fogalmazzak finoman – nem szívesen találkozna, Pali azt mondta “nincsen, mind rendes emberek”. Nem kis dolog ez – Tuba János fia István, annak fia Márton és leszármazottai mind ‘első legények’.

Tuba Pál és Ildikó húgom Rábakecölben

Második unokatestvérem, aki nyolc éven át volt Rábakecöl polgármestere, most már nyugdíjasként 200 hektár területen gazdálkodik. Gábor és Szilárd fiai ugyancsak a gazdaságban dolgoznak és folytatják a tradíciót, melyet csak Pap Lipót nagyapám tört meg – hadikölcsönre cserélve a földet, mely Tuba-hozományként szakadt a nyakába. A család legfiatalabb tagjai Tuba Gábornak 4 éves Lilla kislánya, és Szilárdnak ugyancsak Szilárd, valamint Márton nevű fiai. Az ifjú Márton születésének örömére Mészáros László, sárvári származású festőművész barátomtól egy Szent Márton-képet ajándékoztam a családnak, melyet a művész saját maga adott át a boldog szülőknek.

Mészáros László: ‘Szent Márton’

Nagy szomorúságomra több képet már nem fest az én jó barátom – tegnap, 2013 augusztus 23-án hajnalban halt meg. Elvitte a rák és a cigaretta. 67 éves volt…