SÁRVÁRI VAJÜZEM

A Strohoffer-villa, mely az államosítás után a vajüzem irodája lett (1950-es évek fotója)

A Csermajorban töltött két esztendő alatt a Párt sem ült karba tett kezekkel. Államosították az üzemeket, így a sárvári két tejüzemet is, majd a kettőt összevonva megszüntették a Krausz-féle üzemet, annak személyzetét pedig a hajdani Strohoffer vajüzem vette át - tehát nekem is ide szólt a kinevezésem. Az üzemmel együtt Strohofferék házát is államosították, irodákat rendeztek be a szobákban, így aztán Márti, Biczó Laci barátom diákkori szerelme sem lakott már ott - sőt Nagy Marica az én életemből is régen kiköltözött. Az új környezetben fiatal művezetőként most már irányítanom kellett azokat, akiktől kezdetben én tanultam - ezt viszont nem tanították a szakiskolán... Ösztönösen gondoltam, hogy szép szóval, mosollyal könnyebb jó eredményt elérni, mint kiabált utasításokkal - és egyébként is élénken élt még bennem gyakorló-évem szomorú tapasztalata. Hamarosan beilleszkedtem az üzem rendjébe, jó egyetértésben működtünk együtt a kollégákkal, Megyeri József főművezetővel és Eredics János vajmesterrel. Eredics Jancsi ikervári paraszt családból származott, onnan is járt be dolgozni. Megyeri nem sárvári volt, valahonnan úgy helyezték ide az államosított üzem vezetésére. Két csinos lánya volt, talán 17 és 19 évesek lehettek. Egyikük jódlizni is tudott, mely még csak fokozta az együtt töltött vasárnapi tea-délutánok kedves és vidám hangulatát. Ennek ellenére az üzemben mégsem éreztem jól magamat, valahogy felesleges kerék gyanánt tűnt az ottlétem. Ezért aztán örömmel fogadtam a szombathelyi tejüzemhez való kiküldetést az ottani tejipari szakember-hiány pótlására. Az eredeti négy hetes kiküldetésből négy hónap lett, szorgalmasan ingáztam naponta vonattal Sárvár és Szombathely között. Kiküldetési pótdíjam igénylését havonta beküldtem, ám egyszer csak tudtára jutott ez Dóka Ferenc vezérigazgatónak, aki személyesen jött át bejelenteni, hogy pénz nincs, visszamenőleg áthelyez Szombathelyre. Dóka azelőtt fő-köpülős (és mellesleg karácsonyi előénekes) volt a szombathelyi tejüzemben, a Párt emelte ebbe a magas pozícíóba. Csermajorban, mint mondottam volt, ipari jogot is tanítottak, így tudtam, hogy valaki áthelyezését 30 nappal előtte kell értesíteni, szó sem lehet visszamenőleges intézkedésről. - "Pedig én magát akkor is áthelyezettnek tekintem" - mondotta. Semmi baj, válaszoltam, de akkor megyek a szakszervezethez! Erre begerjedt, megfogta a köpenyem újját, és "akkor menjen!" mondotta. Nem Dóka elvtárs, együtt megyünk - és én is kabáton ragadtam. Meghökkent, rám nézett, kihúzta magát (apró, sovány ember volt) és csak annyit mondott "harminc nap múlva a szombathelyi tejüzem alkalmazottja". Így aztán véglegesen a szombathelyi tejüzemhez kerültem.

Az üzem udvara és rettenetesen füstölgő kéménye (1950-es évek)