IKERVÁR

Édesapám visszakerülve Vas megyébe - amikor csak tehette - ellátogatott Anna nővéréhez a Sárvár közelében lévő Pusztaláncra, ahol annak férje, Lindt Ferenc, gépészmester volt az ott működő Tejipari Szakiskolában. Itt a társadalmi életet a tanárok és mesterek hétvégi összejövetele jelentette és egy ilyen alkalommal nővére révén ismerkedett meg a csodaszép 18 éves Jolánkával, akinek tekintetén ugyancsak megálltak a fiatal tanító szemei! Ezután egyre többször utazott ki Pusztaláncra, sőt egy alkalommal egész cigánybandát ültetett Sárváron szekérre, hogy szerelmének szerenádot adhasson. Egy esztendő sem telt belé, el is jegyezték egymást. Mátkaságuk leteltével, 1929 augusztus 5-én tartották meg esküvőjüket Szombathelyen, a ferencesek templomában.

Szüleim esküvői képe, 1929 augusztus 5

Lakodalmukat a templom szomszédságában lévő 'Pannonia' szálló emeleti báltermében tartották. Igy fonódtak egybe a sárvári Gróf és a pápoci Pap, illetve a sárvári Rózsa és a kecöli Tuba családok. Őseim férfi ágán tehát gróf is, meg pap is vagyok, női ágon pedig 'tuba-rózsa' ivadék... Szüleim új otthona az ikervári Batthyány-kastély harmadik szintjén volt, kilátással a kastély gyönyörű parkjára, melyet az intézet növendékei gondoztak.

A Hadiárva Intézetnek otthont adó ikervári Batthyányi-kastély (szüleim lakása a második emeleti három ablak)

Itt, ebben az idillikus környezetben 1930 május 28-án született meg első gyermekük, Marika nővérem, aki a keresztségben a Mária Sarolta nevet kapta.

Marika (1931)

A Mária nevet bizonyára az édesanyámat felnevelő féltestvére, Pap Mária iránti tiszteletből és hálából, a Sarolta nevet pedig talán apai nagynénje, Rózsa Sarolta után kapta. A Lohr Gyula által vezetett intézetben 100-120 hadiárva volt elhelyezve, akiket Gróf Sándor és Kutrovics Lajos tanítók, valamint Dolniczky József kertészeti intéző nevelt, tanított és foglalkozatott odaadással és szeretettel.

Édesapám és Kutrovics Lajos hadiárva tanítványaikkal az intézet működése utólsó esztendejében (1932)

Az intézetben eltöltött évekre valójában szeretettel emlékeztek mindig vissza szüleim, s az évek folyamán gyakorta érkeztek hozzánk 'ismeretlen' férfi látogatók, akik felnőtt emberként jöttek el megköszönni édesapámnak a hadiárva intézetben kapott nevelést. Ezek közül talán a legemlékezetesebb már édesapám halála után történt: egy hazai látogatásom alkalmával Sárváron a temetőben találkoztunk Geiger Mátyással, aki az akkor még Jugoszláv határ menti Vaskút faluból jött el csendben, bejelentés nélkül, hogy édesapám, egykori tanítója, sírjára virágot tegyen. Az Ikervári Hadiárva Intézet 1932-ben megszűnt, ezzel együtt édesapám itteni kinevezése is véget ért.